Mint írtam, a hátamat
kímélnem kellett a túledzés miatt. Ezért ráfanyalodtam a
szobabiciklire. Szokás szerint az ember mindent megvesz, amit a
fogyás érdekében hasznosnak gondol. Én is így voltam ezzel.
Miért is ne lett volna a polcon egy szobakerékpár. Így csak le
kellett porolnom. Nem volt olyan élvezetes számomra a használata,
mint az elliptikus tréneré. Sokkal jobban kidöglesztett, mert
csak a lábamat terhelte. Így a gép által mutatott elvégzett
munka is sokkal kevesebb volt, mint a tréneres edzésé. A
sejhajomat cipóvá ültem az edzés végére. Átkoztam magamat,
hogy túledzettem magam a trénerrel. Az egyik délután a családi
kutyasétáltatás közben, hogy a kutya kicsit többet mozogjon,
gondoltam előre szaladok kicsit. A kutya ilyenkor mint az őrült
elkezd ingázni köztem és a család között, így jóval többet
mozog. Rá is ráfért a mozgás. Elkezdtem kocogni, majd egy kicsit
erőteljesebben futni. Pillanatok alatt hatalmas távolság lett
köztem és a család között. Megálltam, hogy behívjam a kutyát,
aki örömmel rohant hozzám. Meglepve tapasztaltam, hogy nem is
lihegek. Na még egyszer fussunk egyet. Újabb sprint, immár magamat
figyelve. Hihetetlen örömhullám töltött el. Futok! Úgy éreztem
magamat mint egy lepke ami virágról virágra szálldos könnyedén,
kecsesen. Eddig úgy mozogtam, mint egy birodalmi lépegető. A
mostani érzés teljesen más volt. Egyszerűen nagyszerű!
El is határoztam magam,
hogy a következő nap kimegyek a töltésre futni, ha már
trénerezni nem lehet. Így a következő nap neki is cihelődtem,
felvettem a trénerhez használt futócipőt és irány a természet.
Szép komótosan elkezdtem kocogni, kíváncsi voltam meddig bírom.
Elfutottam addig ameddig a kutyát szoktuk sétáltatni. Mi kis
körnek hívjuk, ki a töltésen és a másik falu utcáján vissza.
Mire hazaértem kapkodtam a levegőt, de nem fáradtam el igazán.
Egyből elővettem a gugli térképet és lemértem a távolságot.
3,2 kilométer. Ez hihetetlen. Eddig a fürdőszobáig nem bírtam
elszaladni és most egyből 3,2 kilométert egyben lefutottam. Persze
ennek a hatalmas távolságnak meg is lett az eredménye. Hiába
bicikliztem, trénereztem háromnegyed éve a következő nap enyhe
izomlázam volt. A második napon már a leülés is problémásan
ment, a harmadik napról nem is beszélek. A futás teljesen más
izmokat dolgozott meg, a combom külső felén levő izomcsoportot.
Persze az izomláz nem vette el a kedvem és a harmadik nap
rádolgoztam. Majd újra és újra. Egy nap futás, egy nap pihenő.
Hogy felvegyem a terhelést két hétig ezt a távolságot futottam.
A második hét elejére elmúlt az izomláz és a levegőt is sokkal
kevésbé kapkodtam, mire hazaértem. Ennyit a mozgásról.
Az egész fogyókúra
alatt végig munkált bennem, hogy miként lehet még jobban
csinálni. Arra korábban rájöttem, hogy az anyagcsere gyorsítás
és a zsírbontás a fogyás kulcsa. Így folyamatosan keresgéltem.
Ekkor tájt rátaláltam a chilire, mint anyagcsere gyorsítóra.
Amúgy is szeretem az erőset, így ez nem okozott gondot. Elkezdtem
a szokásos erős paprikákat venni, nem voltak túl erősek. Aztán
az egyik bevásárló felfedezőtúrán találtam habanero chilit.
Korábban hallottam róla, gyorsan meg is vettem egy kis dobozzal.
Drága volt, de ki kellett próbálnom. A következő reggelen
elővettem párat. Az olvastam, hogy brutál erős, de fő a saját
tapasztalat. Az első apró tényleg csak körömhegyni darab
bekapása után, mintha fölpofoztak volna egy szenes lapáttal.
Elkezdett az orrom folyni és a könnyem is kicsordult, aztán
elkezdtem csuklani. Na ez kell nekem, ez már biztosan hat! Óvatosan
megettem a reggelihez egy, azaz egy darab habanerot (nem sokkal
nagyobb, mint egy cseresznyepaprika). A reggeli után a langyos kávét
frissen főtt forróságúnak éreztem. Az ebéd után egy órával
elkezdett a hasam görcsölni. Irány a mosdó. Negyed óra vajúdás
után olyan hasmenésem keveredett, hogy öröm volt nézni. Na azért
ez mégsem volt akkora öröm. Szóval, akkor ez az anyagcsere
gyorsítás. Mire végeztem copákká izzadtam magam. Soha többet
nem eszem habanerot. A szülés sem lehet sokkal fájdalmasabb. A
hasi görcsök a mosdó használata után elmúltak. 5 óra alatt
áthaladt rajtam a habanero. Másnap reggel ismét megkísértett a
paprika. Délután egykor megint pici szenvedés, majd
megkönnyebülés. Na ebben is edzettséget kellett elérni. A
második hét végére két paprikát ettem meg, a hasmenés,
görcsölés nélkül. Aki ki akarja próbálni a habanerot annak azt
javaslom: bátran, de csak nagyon óvatosan, mert gyilkos egy szer.
És még valamit találtam
a neten való olvasgatás közben, a reggeli éhgyomorra való
edzést. Ilyenkor a szervezet szinte azonnal a zsírszövethez nyúl
energiáért, mivel nincs feltöltve a szénhidrátraktár és az
éjszaka miatt a vércukorszint is alacsonyabb. Hogy ezt meg tudd
csinálni, a szervezetet hozzá kell szoktatni ehhez. Jópár hónap
rendszeres zsírégető edzésen kell túl lenned, hogy a tested
ismerje az érzést és azonnal elindítsa a zsírbontást. Az ilyen
módon való edzésnél a hozzászokási szakaszban inkább kisebb
intenzítással kezdődjön az edzés és sokkal jobban oda kell
figyelni az embernek magára. Egy pici szédülés, hányinger estén
azonnal vissza kell venni a tempót vagy le kell állni, hogy a
vércukorszint süllyedésből nehogy ájulás legyen a vége.
Nem tudom, hogy leírtam
már és lusta vagyok visszaolvasni, inkább megteszem még egyszer.
A fehérjepor rendeléseim mellé kaptam ingyenes termékmintákat
edzés előtti felpörgető termékekből. Ezek a szerek fokozzák a
szervezet energiaellátását, vitalizálnak, segítik a zsírbontást.
Kipróbáltam az egyik mintát, egy egy órás tréneres zsírégető
edzés előtt. Olyan lazán csináltam végig az egy órát, mint még
soha. 15 százalékkal több energiát égettem el, mint az addigi
legjobb teljesítményemnél és sokkal kevésbé fáradtam el. Így
elkezdtem ezeknek a szereknek is utána nézni. Mindenféle „szart”
(bocsánat) nem akartam beszedni, akármilyen hatásos. Így edzések
előtt csak carnitine-t szedtem és szedek most is. Úgyhogy minden
edzésnap reggel korai kelés, egy bogyó édesgyökér, egy bogyó
carnitin, lefojtom egy kávéval. Kivárom a fél órát, hogy hasson
és utána irány az edzés. Majd zuhanyzás és csak utána jön a
reggeli.
Ezzel a kombinációval a
napi 1100 kalória, édesgyökér, chili, zöldtea, carnitin,
éhgyomorra való edzés megfogytam májusban a 6 kilót, az azelőtti
3-4 kiló helyett. Ha ezt csináltam volna a legelején, akkor
szerintem meg lett volna az első havi fogyásom akár 15 kiló is.
Persze ez lehetetlen lett volna, mert a testemnek el kellett jutnia
abba az állapotba, hogy végig tudja csinálni.
Nem győzöm elégszer
leírni, hogy mindent figyelembe véve a legfontosabb a fokozatosság
és hogy ne érezzük az egészet kínzásnak, megszorításnak. És
a szervezet se érezze annak, kapjon meg mindent, amire szüksége
van.
Elérkezett június
eleje, jött az első megmérettetés. Az addig látott legnagyobb
árhullám közeledett felénk családomat, otthonomat
veszélyeztetve.
Folyt. köv.
