Motiváció

Ahhoz, hogy a fogyókúra, életmódváltás projekt sikeres legyen, az induláshoz szükség lehet motivációra. A kellő motiváció igazából csak az elején szükséges, pár hónap után már nem számít. Az eddigi próbálkozásaimhoz képest ez a módszer nem viselte meg túlságosan az akaraterőmet, így a kezdeti látványos eredményeket látva, valahogy megszűnt kényszernek lenni az átalakulás.

Biztos vagyok benne, hogy én semmi újat nem találtam ki, csak sikerült egy olyan szabályrendszert felépítenem magamban, ami végül is hatékonynak bizonyult. A munkám során megismerkedtem dietetikus kollegákkal. Igazából ők ennek az egész táplálkozástudománynak a szakértői, profi művelői. A halandó emberben az a tévkép él, hogy a dietetikus a cukorbetegekkel foglalkozik így hozzám nincs köze. Gondolom ez az az alapvető tévedés, ami miatt a beteg - és itt már szó szerint beteg - csak cukorbetegként, vagy egyéb súlyos betegség megszerzése után találkozik először a dietetikusokkal. Úgyhogy ha kell, ne féljünk megkeresni őket.

Egy kicsit elkanyarodtam.  Szóval az én motivációm első sorban az volt, hogy soha többet nem akarok úgy ébredni, hogy hasogat valamelyik végtagom és az éjszaka a köszvény újabb győzelmet aratott felettem. A másik ok pár éve motoszkált már bennem. Szüleim fiatalon meghaltak 42 éves korukban, betegségben, pár év különbséggel. Kövér voltam, magas vérnyomással, magas pulzussal. A tepsi képe egyre erősebben rajzolódott ki előttem. Nem magam miatt szerettem volna még pár évet. Annyira szeretném látni, hogy kisfiam felnő, tovább tanul, családot alapít és igazi életerős ember válik belőle. Ehhez nekem a gondtalan gyerek és ifjúkort kell biztosítanom számára. Ez a kötelességem és teljes szívemből szeretném. Ennek viszont elengedhetetlen feltétele, hogy a gondviselés még adjon nekem minimum 10-15 évet. Na ez volt a második, vagy talán inkább az első motivációm. Egy biztos, a kettő együtt elég volt ahhoz, hogy a kezdeteteket túléljem.

Korábbi próbálkozásaim során még elsődlegesen hiúsági okokból álltam neki a fogyókúrának. Mostanára azonban teljesen elfogadtam, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok. Változtatni nem tudok rajta így minden rendben is van. Vigasztaltam magam, majd a következő életemben talán.

Tehát mielőtt belekezdenél az életed átalakításába neked is meg kell találnod a saját motivációdat.

Végy elő egy nagy papírlapot, középen válaszd ketté egy vonallal. Az egyik felére írd fel azokat a dolgokat, amelyek, ha lefogysz pozitívan fogják érinteni az életed. A másik oldalra a negatív hatásokat. Ilyenek is lehetnek. Erre az oldalra jönnek a korlátok is.

Én nem igazán írtam korlátokat, mert erős volt a másik oldal. Ilyen béna korlátokat sikerült összehoznom:

• Le kell majd cserélni a ruhatármat -> hurrá.
• Ha jön a következő világháború hamarabb éhen halok -> ezzel is együtt tudok élni.
• Nem zabálhatok mindig mindent korlátlanul -> ez nem ér, ez az egész kövérségnek az oka, ez nem korlát.

Aztán mostanában is rájöttem kettőre. Nem bírtam az asszonyt felhúzni a földről múltkor a kertben. Elrántott, mint Frakk Károly bácsit. A másik, mikor múltkor uszodába voltunk, elsüllyedtem, mint nyeletlen balta, ezen nagyon meglepődtem. Azelőtt zsírpacaként lebegtem a víz felszínén, ahhoz, hogy lemenjek a víz alá komoly erőfeszítés kellett. Viszont a pozitívum, hogy ilyen gyorsan még sohasem úsztam.

Szóval szánj pár napot ezekre az összeírásokra. Ha jó sok van, akkor ülj le a papír elé és vizsgáld meg a korlátokat, negatívumokat. Egyenként mindegyiket vizsgáld meg. Tényleg korlát az? Át tudod lépni? Van-e olyan dolog a másik oldalon, ami miatt megéri ezt a korlátot átlépni. Remélem, minden korlátot ledöntesz. Erősítsd meg magad, elhatározásod. Legyen a hited, akaraterőd kőkemény. A pozitívumok lebegjenek előtted. Ha elkedvetlenedsz, vedd elő újra a papírt és edzd meg újra az akaraterőd. Gondolj vissza az eddig elért, akár legapróbb sikerekre is. Neked kell győznöd!

Erős motiváció nélkül is elkezdhető ez az egész, de lelkileg feltöltődve, azonosulva a céllal, vágyakkal, sokkal könnyebb lesz.

Lehet próbálkozni is hátha sikerül, de erről egy bölcs mester mondása jut eszembe. – Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! – 

2012. május - folytatás

Kedden visszamentem az orvoshoz. A fájdalom alábbhagyott, a dagadás meg még nagyobb lett. Jól bevált módszer következett, szteroid gyulladáscsökkentő kúra, plusz újabb vérvétel, hátha más a kiváltó ok.

A doktornő már első alkalommal meglepett emberségességével, hozzáállásával. Nem ehhez szoktam az állami egészségügy futószalagján. Elkezdtünk beszélgetni, mi is a bajom, hogy lehet elkerülni, vagy legalább csökkenteni a kockázatokat. Lehet, meglátta az elhatározás szikráját bennem. Engedett kérdezni és szívesen válaszolt, nem pattintott le. Keresett a gépén a témáról anyagot, amit ki is nyomtatott nekem. Majd végezetül ismét átnézte a vérkép eredményemet. – Magának fiatalember nagyon magas a koleszterinje, azt mihamarabb kezelni kellene és némi fogyás sem ártana. – Körbenéztem kihez is beszél. Kizárásos alapon rájöttem, csak rólam lehet szó. Fiatalember, én? Én már bazi öreg vagyok. Felsorolt még pár problémát, ami látszott. Szó szót követett, végül megegyeztünk abban, hogy a koleszterin csökkentőt iratok magamnak, a többi problémát meg elkezdem kezelgetni az útmutatása alapján a táplálkozási szokások megváltoztatásával. Visszahívott kontrollra 3-4 hét múlva.

Még aznap felírattam a háziorvossal a koleszterin csökkentőt és elkezdtem szedni. Az elkövetkező pár hétben a neten kutakodtam, felkészültem a fogyókúrához. A tudás fél siker. A fogyókúra esetemben rossz szó ezt azonnal tudtam. Akinek 55 kilót kellene fogynia, azt nem fogyókúrának hívják, hanem életmód változtatásnak.

Egy héttel a koleszterincsökkentő szedésének megkezdése után a nyugalmi pulzusom 15-20-szal csökkent percenként. Ez valahogy megerősítette bennem azt, hogy a doktornő nem mondott ostobaságokat.

A kontrollra már más emberként mentem vissza.

Következő pár posztom témái:

Felkészülés (1)! - Az én motivációm. A tied mi legyen? Vess számot életeddel, vágyaiddal.

Felkészülés (2)! – Dietetikai alapok, mennyi az annyi. Próbáld megtalálni a probléma forrását.

Vigyázz (1)! - Orvosi kockázatok, figyelj önmagadra

Vigyázz (2)! – Eddigi próbálkozásaim, buktatók, zsákutcák

Kész! – Új barátok, ételismeret

Rajt! – Az első hónap. 2012. június

2012. május

2012. május

Egy szép pénteki nap volt. Másoknak. A rádió ébresztőjének hangja kíméletlenül kiszakított az álomvilág kényelméből. Ahogy gondolataim egyre gyorsabban versenyre keltek egymással melyikük is szerzik meg az első egypár helyet, valami szokatlan furakodott a versenyzők közé. Fáj a kezem. Ó, ne már, már megint? Ez a felismerés elsöpörte az álom utolsó morzsáit. Bal csuklóm, kezem meg volt dagadva. Michelin testem tovább torzult Popeye alkarjával. Ez már a negyedik alkalom lesz. Azonnali beavatkozás szükséges, mert holnapra már aludni sem fogok tudni és reggelre üvölteni tudnék a fájdalomtól. Az ízületi gyulladás, köszvény nagy úr. Ez a visszatérő vendég immár negyedszerre látogat meg másfél évente. Mindig reggelre érkezett váratlanul. Bazi öreg vagyok már. Azonnal rohantam a gyógyszeres dobozhoz, hogy előkeressem az előző látogatásból maradt gyulladáscsökkentőt. 

A napomnak vége irány az orvos. Azt megtanultam már, nincs halogatni való idő, minden egyes óra számít. A francba, most retteghetek hetekig, amíg ennek az emlékképe elhalványul, elfelejtődik, majd újból megkapom ezt a kitartó vendéget. A háziorvos megnézte a kezemet, majd sürgősségivel beutalt a rheumatológiára. 41 évesen, ez gyalázat. Irány tovább a megyei rendelőintézetbe. 

Szépen kivártam soromat, mint sürgősségi beutalt. Egy kedves fiatal (fiatalabb, mint én – úgy gondolom) doktornő kíméletesen megvizsgált. A diagnózis nem felállítható nem tipikus köszvényes helyen jelentkezik a gyulladás. Eddig egyik esetben sem ott volt. Legelőször nem is tudtam mi a bajom, bár előtte fél évvel azon a helyen volt sérülésem, nagyon megütöttem a könyököm. A dokitól megkaptam a pirulákat, – Ezt szedje be! -, de hogy mi a bajom arról már barkochbázni kellett volna vele. A második alkalommal a roham után jöttem rá mi is a bajom az interneten kutakodva. Vagy köszvény, vagy valami baktérium, esetleg vírus kiváltotta ízületi gyulladás. Ezeknél más a kezelés. 

Irány a vérvétel, kaptam gyulladáscsökkentőt majd keddre visszarendeltek a vérvétel eredményének ismeretében.

…

A képlet, eredmény képeben

Ez a képsorral szeretném szemlélteti, hogyan is sikerült elérnem az eredményt. Az egyes elemek közhelynek tűnnek, de ez ördög a részletekben rejlik. Az egy év alatt sikerült a saját tapasztalataim, az interneten fellelhető információk és a szakértő kollégáktól kapott tanácsok alapján felfedeznem (kialakítanom) egy olyan szabályrendszert, aminek segítségével a fogyókúra projektemet sikerre vitte. Lényegesen kevesebbet szenvedtem mint korábbi próbálkozásaim során.

És most a képlet :

2012.06.14.

-

+

+

=

A következő bejegyzésemben  a kezdetekről fogok írni.

Eredmények

Néhány száraz adat a múlt és a jelen állapotról.

2012. május:

• Testtömeg: 117,5 kg
• Testmagasság: 164 cm
• Testzsírszázalék: 60% +
• Vérnyomás: 140-150/95 – gyógyszerrel
• Nyugalmi pulzus: 95-100 – gyógyszerrel
• Teljesítmény ergométeren: 150kcal/óra
• Derékbőség: ruhacenti épphogy körbeér
• Táplálkozási jelleg: mindenevő, a lényeg, hogy sok legyen.
• Fizikai aktivitás: Néha kimegyek a teraszra megnézni nem esik-e az eső
• Testalkat: leginkább a túlhízlalt sertésre hasonlítok

2013. október

• Testtömeg: 62,5 kg – azaz -55 kilogramm
• Testmagasság: 164 cm (az durva lenne, ha ez is változott volna, kellene plusz 10 centi)
• Testzsírszázalék: 10,5%
• Vérnyomás: 120-135/70 – 4-5 kávé után, gyógyszer nélkül
• Nyugalmi pulzus: 58-65 – 4-5 kávé után, gyógyszer nélkül
• Teljesítmény ergométeren: 760kcal/óra
• Derékbőség: 85cm
• Táplálkozási jelleg: vegyes táplálkozás, elsődlegesen zöldség, gyümölcs, érték a mérték
• Fizikai aktivitás: heti 3-4 alkalommal, 2 db 1 órás állóképességi edzés, 1-2 db intervallum edzés
• Testalkat: kivert kutya, kidolgozott izmokkal

Bevezető

Köszöntelek kilóim története blogomon. A sok pozitív visszajelzés és megerősítés után döntöttem úgy, hogy megírom kilóimnak történetét. Mostanában nem egyszer előfordult, hogy olyan ismerősök, akik nem látnak naponta elmennének mellettem az utcát, ha nem köszönök rájuk. Volt olyan is, hogy odajött a rég látott szomszéd a korábbi lakhelyemről és megkérdezte én vagyok-e az. Elmondása szerint mivel asszony (feleségem) nem sokat változott, nagy nehézségek árán párosítani tudta a régi személyemet az új kinézetemmel.

És egyből jönnek a kérdések.

• Beteg vagy?
• Igen. Kóros infantilizmusban szenvedek születésem óta. De a viccet félretéve én nem tudok róla, valamit hallottál, amiről nem tudok?
• Hogy sikerült ennyire lefogynod?

Itt általában két válasz közül szoktam véletlenszerűen választani. Vagy az évek óta válság van vagy a lányok adják a motivációt. Aztán elkezdem tartani kiselőadásomat a hogyan sikerültről. Volt úgy, hogy meghívtak vasárnapi ebédre kifejteni a módszert és az utat, amit bejártam.

Meglepő, de a téma azokat is érdekli, akik nem küzdenek súlyproblémákkal.

Így jutottam el oda, hogy megírom történetemet, egy részről hátha segíteni tudok nektek, másrészről saját magam szórakoztatására.

Itt még az elején szeretném köszönetemet kifejezni:

• Feleségemnek, aki végig támogatott és szó nélkül eltűrte egy évig, hogy nem eszem főztjeiből. Különösen köszönöm neki, hogy állandóan kihívások elé állított, mikor süteményt vagy valami isteni egészségtelen ételt evett előttem. Így rájöttem, van még bennem akaraterő.
• Családomnak, munkatársaimnak a biztatásért és a sok pozitív megerősítésért.
• A rheumatológus doktornőnek, aki átbillentett egy kapcsolót a fejemben ami alapján nekiálltam az életem átalakításának.
• A dietetikus lányoknak, akikkel a munkám során megismerkedtem és a tőlük szerzett információk alapján sikerült a holtpontokon átjutni és mindvégig megőrizni az egészségemet.

Végezetül jó szórakozást, kitartást és sikereket kívánok, ha úgy döntesz hozzálátsz életed átalakításához.