Motiváció

Ahhoz, hogy a fogyókúra, életmódváltás projekt sikeres legyen, az induláshoz szükség lehet motivációra. A kellő motiváció igazából csak az elején szükséges, pár hónap után már nem számít. Az eddigi próbálkozásaimhoz képest ez a módszer nem viselte meg túlságosan az akaraterőmet, így a kezdeti látványos eredményeket látva, valahogy megszűnt kényszernek lenni az átalakulás.

Biztos vagyok benne, hogy én semmi újat nem találtam ki, csak sikerült egy olyan szabályrendszert felépítenem magamban, ami végül is hatékonynak bizonyult. A munkám során megismerkedtem dietetikus kollegákkal. Igazából ők ennek az egész táplálkozástudománynak a szakértői, profi művelői. A halandó emberben az a tévkép él, hogy a dietetikus a cukorbetegekkel foglalkozik így hozzám nincs köze. Gondolom ez az az alapvető tévedés, ami miatt a beteg - és itt már szó szerint beteg - csak cukorbetegként, vagy egyéb súlyos betegség megszerzése után találkozik először a dietetikusokkal. Úgyhogy ha kell, ne féljünk megkeresni őket.

Egy kicsit elkanyarodtam.  Szóval az én motivációm első sorban az volt, hogy soha többet nem akarok úgy ébredni, hogy hasogat valamelyik végtagom és az éjszaka a köszvény újabb győzelmet aratott felettem. A másik ok pár éve motoszkált már bennem. Szüleim fiatalon meghaltak 42 éves korukban, betegségben, pár év különbséggel. Kövér voltam, magas vérnyomással, magas pulzussal. A tepsi képe egyre erősebben rajzolódott ki előttem. Nem magam miatt szerettem volna még pár évet. Annyira szeretném látni, hogy kisfiam felnő, tovább tanul, családot alapít és igazi életerős ember válik belőle. Ehhez nekem a gondtalan gyerek és ifjúkort kell biztosítanom számára. Ez a kötelességem és teljes szívemből szeretném. Ennek viszont elengedhetetlen feltétele, hogy a gondviselés még adjon nekem minimum 10-15 évet. Na ez volt a második, vagy talán inkább az első motivációm. Egy biztos, a kettő együtt elég volt ahhoz, hogy a kezdeteteket túléljem.

Korábbi próbálkozásaim során még elsődlegesen hiúsági okokból álltam neki a fogyókúrának. Mostanára azonban teljesen elfogadtam, hogy olyan vagyok, amilyen vagyok. Változtatni nem tudok rajta így minden rendben is van. Vigasztaltam magam, majd a következő életemben talán.

Tehát mielőtt belekezdenél az életed átalakításába neked is meg kell találnod a saját motivációdat.

Végy elő egy nagy papírlapot, középen válaszd ketté egy vonallal. Az egyik felére írd fel azokat a dolgokat, amelyek, ha lefogysz pozitívan fogják érinteni az életed. A másik oldalra a negatív hatásokat. Ilyenek is lehetnek. Erre az oldalra jönnek a korlátok is.

Én nem igazán írtam korlátokat, mert erős volt a másik oldal. Ilyen béna korlátokat sikerült összehoznom:

• Le kell majd cserélni a ruhatármat -> hurrá.
• Ha jön a következő világháború hamarabb éhen halok -> ezzel is együtt tudok élni.
• Nem zabálhatok mindig mindent korlátlanul -> ez nem ér, ez az egész kövérségnek az oka, ez nem korlát.

Aztán mostanában is rájöttem kettőre. Nem bírtam az asszonyt felhúzni a földről múltkor a kertben. Elrántott, mint Frakk Károly bácsit. A másik, mikor múltkor uszodába voltunk, elsüllyedtem, mint nyeletlen balta, ezen nagyon meglepődtem. Azelőtt zsírpacaként lebegtem a víz felszínén, ahhoz, hogy lemenjek a víz alá komoly erőfeszítés kellett. Viszont a pozitívum, hogy ilyen gyorsan még sohasem úsztam.

Szóval szánj pár napot ezekre az összeírásokra. Ha jó sok van, akkor ülj le a papír elé és vizsgáld meg a korlátokat, negatívumokat. Egyenként mindegyiket vizsgáld meg. Tényleg korlát az? Át tudod lépni? Van-e olyan dolog a másik oldalon, ami miatt megéri ezt a korlátot átlépni. Remélem, minden korlátot ledöntesz. Erősítsd meg magad, elhatározásod. Legyen a hited, akaraterőd kőkemény. A pozitívumok lebegjenek előtted. Ha elkedvetlenedsz, vedd elő újra a papírt és edzd meg újra az akaraterőd. Gondolj vissza az eddig elért, akár legapróbb sikerekre is. Neked kell győznöd!

Erős motiváció nélkül is elkezdhető ez az egész, de lelkileg feltöltődve, azonosulva a céllal, vágyakkal, sokkal könnyebb lesz.

Lehet próbálkozni is hátha sikerül, de erről egy bölcs mester mondása jut eszembe. – Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! –