Bevezető

Köszöntelek kilóim története blogomon. A sok pozitív visszajelzés és megerősítés után döntöttem úgy, hogy megírom kilóimnak történetét. Mostanában nem egyszer előfordult, hogy olyan ismerősök, akik nem látnak naponta elmennének mellettem az utcát, ha nem köszönök rájuk. Volt olyan is, hogy odajött a rég látott szomszéd a korábbi lakhelyemről és megkérdezte én vagyok-e az. Elmondása szerint mivel asszony (feleségem) nem sokat változott, nagy nehézségek árán párosítani tudta a régi személyemet az új kinézetemmel.

És egyből jönnek a kérdések.

• Beteg vagy?
• Igen. Kóros infantilizmusban szenvedek születésem óta. De a viccet félretéve én nem tudok róla, valamit hallottál, amiről nem tudok?
• Hogy sikerült ennyire lefogynod?

Itt általában két válasz közül szoktam véletlenszerűen választani. Vagy az évek óta válság van vagy a lányok adják a motivációt. Aztán elkezdem tartani kiselőadásomat a hogyan sikerültről. Volt úgy, hogy meghívtak vasárnapi ebédre kifejteni a módszert és az utat, amit bejártam.

Meglepő, de a téma azokat is érdekli, akik nem küzdenek súlyproblémákkal.

Így jutottam el oda, hogy megírom történetemet, egy részről hátha segíteni tudok nektek, másrészről saját magam szórakoztatására.

Itt még az elején szeretném köszönetemet kifejezni:

• Feleségemnek, aki végig támogatott és szó nélkül eltűrte egy évig, hogy nem eszem főztjeiből. Különösen köszönöm neki, hogy állandóan kihívások elé állított, mikor süteményt vagy valami isteni egészségtelen ételt evett előttem. Így rájöttem, van még bennem akaraterő.
• Családomnak, munkatársaimnak a biztatásért és a sok pozitív megerősítésért.
• A rheumatológus doktornőnek, aki átbillentett egy kapcsolót a fejemben ami alapján nekiálltam az életem átalakításának.
• A dietetikus lányoknak, akikkel a munkám során megismerkedtem és a tőlük szerzett információk alapján sikerült a holtpontokon átjutni és mindvégig megőrizni az egészségemet.

Végezetül jó szórakozást, kitartást és sikereket kívánok, ha úgy döntesz hozzálátsz életed átalakításához.