Látom a fényt az alagút végén – május - július

Mint írtam, a hátamat kímélnem kellett a túledzés miatt. Ezért ráfanyalodtam a szobabiciklire. Szokás szerint az ember mindent megvesz, amit a fogyás érdekében hasznosnak gondol. Én is így voltam ezzel. Miért is ne lett volna a polcon egy szobakerékpár. Így csak le kellett porolnom. Nem volt olyan élvezetes számomra a használata, mint az elliptikus tréneré. Sokkal jobban kidöglesztett, mert csak a lábamat terhelte. Így a gép által mutatott elvégzett munka is sokkal kevesebb volt, mint a tréneres edzésé. A sejhajomat cipóvá ültem az edzés végére. Átkoztam magamat, hogy túledzettem magam a trénerrel. Az egyik délután a családi kutyasétáltatás közben, hogy a kutya kicsit többet mozogjon, gondoltam előre szaladok kicsit. A kutya ilyenkor mint az őrült elkezd ingázni köztem és a család között, így jóval többet mozog. Rá is ráfért a mozgás. Elkezdtem kocogni, majd egy kicsit erőteljesebben futni. Pillanatok alatt hatalmas távolság lett köztem és a család között. Megálltam, hogy behívjam a kutyát, aki örömmel rohant hozzám. Meglepve tapasztaltam, hogy nem is lihegek. Na még egyszer fussunk egyet. Újabb sprint, immár magamat figyelve. Hihetetlen örömhullám töltött el. Futok! Úgy éreztem magamat mint egy lepke ami virágról virágra szálldos könnyedén, kecsesen. Eddig úgy mozogtam, mint egy birodalmi lépegető. A mostani érzés teljesen más volt. Egyszerűen nagyszerű!

El is határoztam magam, hogy a következő nap kimegyek a töltésre futni, ha már trénerezni nem lehet. Így a következő nap neki is cihelődtem, felvettem a trénerhez használt futócipőt és irány a természet. Szép komótosan elkezdtem kocogni, kíváncsi voltam meddig bírom. Elfutottam addig ameddig a kutyát szoktuk sétáltatni. Mi kis körnek hívjuk, ki a töltésen és a másik falu utcáján vissza. Mire hazaértem kapkodtam a levegőt, de nem fáradtam el igazán. Egyből elővettem a gugli térképet és lemértem a távolságot. 3,2 kilométer. Ez hihetetlen. Eddig a fürdőszobáig nem bírtam elszaladni és most egyből 3,2 kilométert egyben lefutottam. Persze ennek a hatalmas távolságnak meg is lett az eredménye. Hiába bicikliztem, trénereztem háromnegyed éve a következő nap enyhe izomlázam volt. A második napon már a leülés is problémásan ment, a harmadik napról nem is beszélek. A futás teljesen más izmokat dolgozott meg, a combom külső felén levő izomcsoportot. Persze az izomláz nem vette el a kedvem és a harmadik nap rádolgoztam. Majd újra és újra. Egy nap futás, egy nap pihenő. Hogy felvegyem a terhelést két hétig ezt a távolságot futottam. A második hét elejére elmúlt az izomláz és a levegőt is sokkal kevésbé kapkodtam, mire hazaértem. Ennyit a mozgásról.

Az egész fogyókúra alatt végig munkált bennem, hogy miként lehet még jobban csinálni. Arra korábban rájöttem, hogy az anyagcsere gyorsítás és a zsírbontás a fogyás kulcsa. Így folyamatosan keresgéltem. Ekkor tájt rátaláltam a chilire, mint anyagcsere gyorsítóra. Amúgy is szeretem az erőset, így ez nem okozott gondot. Elkezdtem a szokásos erős paprikákat venni, nem voltak túl erősek. Aztán az egyik bevásárló felfedezőtúrán találtam habanero chilit. Korábban hallottam róla, gyorsan meg is vettem egy kis dobozzal. Drága volt, de ki kellett próbálnom. A következő reggelen elővettem párat. Az olvastam, hogy brutál erős, de fő a saját tapasztalat. Az első apró tényleg csak körömhegyni darab bekapása után, mintha fölpofoztak volna egy szenes lapáttal. Elkezdett az orrom folyni és a könnyem is kicsordult, aztán elkezdtem csuklani. Na ez kell nekem, ez már biztosan hat! Óvatosan megettem a reggelihez egy, azaz egy darab habanerot (nem sokkal nagyobb, mint egy cseresznyepaprika). A reggeli után a langyos kávét frissen főtt forróságúnak éreztem. Az ebéd után egy órával elkezdett a hasam görcsölni. Irány a mosdó. Negyed óra vajúdás után olyan hasmenésem keveredett, hogy öröm volt nézni. Na azért ez mégsem volt akkora öröm. Szóval, akkor ez az anyagcsere gyorsítás. Mire végeztem copákká izzadtam magam. Soha többet nem eszem habanerot. A szülés sem lehet sokkal fájdalmasabb. A hasi görcsök a mosdó használata után elmúltak. 5 óra alatt áthaladt rajtam a habanero. Másnap reggel ismét megkísértett a paprika. Délután egykor megint pici szenvedés, majd megkönnyebülés. Na ebben is edzettséget kellett elérni. A második hét végére két paprikát ettem meg, a hasmenés, görcsölés nélkül. Aki ki akarja próbálni a habanerot annak azt javaslom: bátran, de csak nagyon óvatosan, mert gyilkos egy szer.

És még valamit találtam a neten való olvasgatás közben, a reggeli éhgyomorra való edzést. Ilyenkor a szervezet szinte azonnal a zsírszövethez nyúl energiáért, mivel nincs feltöltve a szénhidrátraktár és az éjszaka miatt a vércukorszint is alacsonyabb. Hogy ezt meg tudd csinálni, a szervezetet hozzá kell szoktatni ehhez. Jópár hónap rendszeres zsírégető edzésen kell túl lenned, hogy a tested ismerje az érzést és azonnal elindítsa a zsírbontást. Az ilyen módon való edzésnél a hozzászokási szakaszban inkább kisebb intenzítással kezdődjön az edzés és sokkal jobban oda kell figyelni az embernek magára. Egy pici szédülés, hányinger estén azonnal vissza kell venni a tempót vagy le kell állni, hogy a vércukorszint süllyedésből nehogy ájulás legyen a vége.

Nem tudom, hogy leírtam már és lusta vagyok visszaolvasni, inkább megteszem még egyszer. A fehérjepor rendeléseim mellé kaptam ingyenes termékmintákat edzés előtti felpörgető termékekből. Ezek a szerek fokozzák a szervezet energiaellátását, vitalizálnak, segítik a zsírbontást. Kipróbáltam az egyik mintát, egy egy órás tréneres zsírégető edzés előtt. Olyan lazán csináltam végig az egy órát, mint még soha. 15 százalékkal több energiát égettem el, mint az addigi legjobb teljesítményemnél és sokkal kevésbé fáradtam el. Így elkezdtem ezeknek a szereknek is utána nézni. Mindenféle „szart” (bocsánat) nem akartam beszedni, akármilyen hatásos. Így edzések előtt csak carnitine-t szedtem és szedek most is. Úgyhogy minden edzésnap reggel korai kelés, egy bogyó édesgyökér, egy bogyó carnitin, lefojtom egy kávéval. Kivárom a fél órát, hogy hasson és utána irány az edzés. Majd zuhanyzás és csak utána jön a reggeli.

Ezzel a kombinációval a napi 1100 kalória, édesgyökér, chili, zöldtea, carnitin, éhgyomorra való edzés megfogytam májusban a 6 kilót, az azelőtti 3-4 kiló helyett. Ha ezt csináltam volna a legelején, akkor szerintem meg lett volna az első havi fogyásom akár 15 kiló is. Persze ez lehetetlen lett volna, mert a testemnek el kellett jutnia abba az állapotba, hogy végig tudja csinálni.

Nem győzöm elégszer leírni, hogy mindent figyelembe véve a legfontosabb a fokozatosság és hogy ne érezzük az egészet kínzásnak, megszorításnak. És a szervezet se érezze annak, kapjon meg mindent, amire szüksége van.

Elérkezett június eleje, jött az első megmérettetés. Az addig látott legnagyobb árhullám közeledett felénk családomat, otthonomat veszélyeztetve.

Folyt. köv.