Kilóim története: Látom a fényt az alagút végén

Május legvégén egyre növekvő nyugtalansággal figyeltem a híradásokat. Egyfolytában, hatalmas eső esik a Duna németországi vízgyűjtő területén. Egyre több előrejelzés azt mondta, hogy talán az eddigi legnagyobb árhullám fog elérni minket. A Duna projekt munkálatai miatt a környéken jópár helyen meg volt bontva a védőgát.

A falu felbolydult. Így én is, mint sokan mások elmentünk a rendkívüli falugyűlésre. Nem mondtak biztatót. „Zsákok fogják tartani a folyót.” Ez hihetetlennek tűnt, mert a folyón az árnak nyoma sem volt, a Mosoni Duna mélyen a medrében csordogált. Később ez a kijelentés be is igazolódott. A töltésen, ahonnan rálátok a házunkra tényleg a zsákok tartották a vizet. „Pánikra semmi ok, tegyünk meg mindent, amit megtehetünk.” Én is beneveztem erre a hosszú csapatépítő tréningre. A gyűlésről hazatérve a család tájékoztatása után felpakoltuk a padlásra az értékeinket, amit a víz biztos tönkretenne. Elébe akartam menni a dolgoknak, hogy később csak a védekezésre kelljen összpontosítanom.

A következő nap reggelén még a biztonság kedvéért lenyomtam egy egy órás állóképességi edzést a napi rutin kedvéért. Készültem a kemény napra, ezért már reggel bevettem plusz fél adag fehérje turmixot.

Tartottam az előttem álló feladattól, ilyet még soha sem csináltam. Kemény fizikai munka egy napon keresztül. Bírni fogom? Vagy ott „halok” meg a munka kellős közepén? Reménykedtem benne, hogy a háromnegyed éves edzés nem volt hiábavaló. Tízóraira vittem magammal némi gyümölcsöt, fehérjeport és zöldteát. A kora reggeli eligazító után kimentünk a terepre. A feladat homoklapátolás, zsáktartás, zsákcipelés, annak felrakása a teherautó platóra. Hamar kialakultak a munkapárok. Egy ember zsákot fog, tart, majd ha megtöltötték viszi picit arrébb a gyűjtő helyre. A másik persze lapátol. Az elején még nem értettük, hogy miért 3-4 lapát homokot kell rakni a zsákba, mikor van még hely benne bőven. De hát az utasítás az utasítás. Nem mondom, hogy az idő repült volna, de nem is vánszorgott. Másfél óra lapátolás után jópár töltött homokzsák lett. Ez nem is megerőltető.

Majd megérkezett az első utánfutós traktor. Páran felugrottak rá a zsákot elpakolni. Két-három csatárlánc alakult ki. Rutintalanként sikerült az egyikben pont a plató melletti helyet megszereznem. Elindult a futószalag. Zsákot megfog, lendít, fölad, elenged. Mindezt ütemesen, hogy a lendület meg ne törjön. Egymásnak adogatni a zsákot, ameddig el nem jut a kocsihoz. Törpenövésűként (164 cm) a plató minimum mellközépig ért. Volt olyan kocsi is, amelynek a platóját nem lehetett lenyitni, így fej fölé kellett feladni a zsákot. Körülbelül két másodpercenként jött egy zsák. A traktor utánfutóját pár perc alatt megraktuk. Időnként jöttek a beszólások: „Na ez sem tudott számolni!”, „Ki volt ez a bátor?”, „Ettől fog leszakadni a tököd!”. Egyből megértettük, hogy miért 3-4 lapát homok a norma. El is kell tudni vinni a zsákot és a vízügyes szakembert se kell kicsinálni, amikor leforgatja a zsákot. (A zsák elhelyezésének a gátra szintén külön technikája van, hogy megtartsa a vizet, a gát vízálló legyen és a homok se mosódjon ki. Pörgetnie kell a zsákot, úgy kell lehelyezni.)

Az 5-10 perces rakodási etap alatt leizzadtam, mintha vallatnának. Gondoltam királyság van, meg van a reggeli edzés mellé az első erőnléti edzésem is. Ez már döfi. 2 perc pihi, majd épp indultunk volna vissza a lapáttal barátkozni, erre még egy traktor jön. Újra csatárlánc, megint a kitüntetett pozícióba kerültem. Így ismét egy gyors edzés. Majd lapátolás, zsáktartás, zsákhordás, ismét rakodás. Fel a platóra, zsák elhelyezés, csak, hogy tudjam milyen is az a dolog.

A tízóraimat megettem, majd a dél is elkövetkezett. Felpattantam a biciklire, hazamentem ebédelni. Szokásos kaja volt, párolt zöldség, párolt csirkemellel. Ami meg kifőtt a kuktából belőle, az a leves (utánzat). Ebéd után megnéztem a híreket, majd visszamentem a gátra dolgozni. Szinte sötétedésig nyomtam az ipart. Asszony telefonon hazaparancsolt, hogy mára legyen elég már, meg még van némi felpakolni való a padlásra.

Következő reggel felálltam a mérlegre két kiló mínusz egy nap alatt, yessss! És nem volt izomlázam, pedig este azzal dőltem ágyba, hogy reggelre merev hulla leszek. Ennek örömére ha már lúd, legyen kövér, egy gyors intervallum edzés a tréneren még belefért indulás előtt.

A második naptól már nem volt gyülekező, mikor az ember felébredt, ment, mert a víz sem vár. Az első két nap még csak 1000-1200 kalóriát ettem, úgy csináltam végig a napot. A harmadik naptól már elfogadtam némi édességet, szendvicset az asszonyoktól, akik elláttak minket elemózsiával. Már nem voltam annyira buzgó, hogy munka előtt is eddzek.

Megérkezett a víz, a folyó visszafele folyt. A harmadik napon az asszonyt, a kisebbik gyereket és a kutyát bezavartam Győrbe. Gyerek az osztálytársánál aludt, asszony a testvérénél. Így ezt a gondot is letudhattam. Oda mentem dolgozni, ahova ember kellett sürgősen. Győrújfalu, Dunaszeg, Dunaszentpál. Sok jó emberrel megismerkedtem, akinek kemény munkája nélkül a folyó győzött volna. Volt olyan nap is, hogy reggel fél öttől éjjel egyig a gáton voltam. Bírtam, nem tudom hogyan, de végig csináltam a dolgot. A háromnegyed éves kemény edzés, életmód átalakítás meghozta eredményét. Győzelmet arattunk a folyó felett.

A kemény hét eredménye 6 kiló súlyvesztés lett, amiből visszajött 4 kiló egy hét alatt, mert a szervezetem a napon és a kemény munka miatt rengeteg vizet vesztett és később visszapótolta.

Az árhullám után visszatért az élet a normál kerékvágásba. Nyár révén végre eljött a bogyós gyümölcsök ideje majd a paprika, paradicsom szezon. Tízóraira epret, málnát, meggyet ettem, túlnyomórészt a saját kertből frissen betakarítottat. Ebédre lecsót ettem lecsóval, cukkinit cukkinivel. A lecsót is kuktában készítettem olaj nélkül és maximum egy tojás ment rá, hogy összeszedje a kifőtt levet. Minimális kenyeret továbbra is csak a reggelihez fogyasztottam.

Július végére a fogyásom hirtelen hihetetlenül lelassult, pedig mindent úgy csináltam, mint addig. A család már mondta, hogy nem kellene tovább fogyni. Elég lesz már. Az énképem nekem mást sugallt, meg hát a kitűzött cél, hogy a testzsír százalékom 22% alatt legyen még nem értem el. A BMI tekintetében az álomhatárt, a 25-ös BMI indexet már nagyon megközelítettem, a testzsír százalékra a mérleg még 23%-ot mutatott. 66 kilónál jártam, azaz -51,5 kiló a kezdetekhez képest.

Következett a szokásos éves nyári nyaralás, de már nem tartottam tőle. A mértéket már ismertem és, hogy nem edzek két hétig, azt kibírom. Legfeljebb addig is kipihenem magam.

Végül egy kis nézegetni való:

Hajnali fél 5 körül ...