Végjáték

Abban az évben úgy döntöttünk, hogy vándorlós nyaralást csinálunk. Két hétre mentünk. Egy teljes ellátásos wellness hotelben kezdtünk két napot, majd irány egy vendégház a Tisza tónál öt napig végül Szilvásváradon egy „sufniszoba” 3 napig.

Valahogy a teljes ellátásnak nem tudok ellenállni, így az étterem ott is legyőzött, bár azért próbáltam ellenállni. Poroszlón meg volt egy nagyon jó réteses szinte a nyaraló mellett, az is végzetes volt. Szilvásváradon viszont kordában lehetett tartani az evészetet. Napközben szendvicsek, gyümölcs, este grillezgetés, pici szalonnázás.

Az árvíz volt az első míg a második próbatétel Szilvásváradon következett be. Korábban kétszer jártam meg Istállós kőt. Az első alkalommal sem ment könnyen, de a második után a harmincas éveim elején megfogadtam, többet nem fogok próbálkozni a csúccsal. Akkor majdnem beledöglöttem, mire felértem.

Már jóval korábban beizzítottam a kisebbik fiamat, hogy másszuk meg együtt Istállós kőt. Ki akartam próbálni magam, hogy mennyit ér az az edzésmunka, amit elvégeztem. Az egyik reggel, fogtuk magunkat és nekivágtunk az útnak. A falusi vasútállomáson láttuk, hogy a vonat csak másfél óra múlva indul, így gyalog felmentünk a Szalajka forráshoz. Asszonyt lepakoltuk a szendvicsekkel, üdítővel és egy könyvvel a réten és irány a csúcs.

Emlékeztem még a meredek kaptatókra. Biztonság kedvéért magammal vittem a pulzusmérő órámat. Nem éreztem terhelőnek az utat, fiamat kellett figyelnem. Izzadt, mint a ló. Mikor láttam rajta, hogy kivan, megálltunk pihenni. Ő sem hajlandó sportolni, csak az ujját edzi rendszeresen a számítógép billentyűzetén. Pulzusmérőre pillantva nyugtáztam, nem magas a pulzusszámom. Az út gyorsan fogyott. Pár pihenő és fent is voltunk. Hihetetlen volt, hogy mennyit számít a rendszeres testmozgás. Úgy éreztem, hogy lazán még kétszer-háromszor meg tudnám mászni a csúcsot. A maximális pulzusom csak 138 volt az út alatt.

Visszatérve a szabadságról egyből a mérlegre pattantam. Plusz két kiló. Nem sok növekmény, pillanat alatt lemegy. Ez annyira igaz volt, hogy a következő nap mínusz egy kiló, egy hét múlva vissza is jutottam az induló súlyra. Az ember vízháztartása miatt könnyen előfordulhat akár több kilós súlyingadozás is rövid időn belül. A mérleg csak tendenciát mutat és nem is heti hanem inkább két heti, havi szinten szabad figyelembe venni a mérleg eredményét.

Visszatértem a spártai életmódhoz. Ahogy fogytam egyre újabb és ismeretlen területeket fedeztem fel a testemen. :) Vannak bordacsontjaim, amelyek nem csak a röntgenképen látszanak. Enyhe tyúkmellem van. Amikor asszonynak ezt elmondtam fél óráig fetrengett a nevetéstől, majd ő is kitapintotta és újabb fél óra vigalom következett. A fapadon ülés elég megterhelő lett, mert eltűnt a párnázás. Ezen tünetek miatt már a nyaralás előtt próbáltam olyan helyet keresni a környéken, ahol meg tudják mérni a testzsírszázalékomat. Egyre kevésbé tűnt hihetőnek a testsúly mérleg által mért eredmény. Még mindig csak 22,5%-ot mutatott a mérleg, a cél 22% volt. Aztán az egyik nap kinyitottam a falusi hírújságot. Ott olvastam, hogy a következő hét végén falunap lesz, ott lesz vércukor és testzsírszázalék mérés. Így elmentem rá, de sajnos nem hozta el a gyógyszerész a diagnosztikai mérleget. Sikerült megbeszélnem vele, hogy ha bemegyek a következő héten a falusi gyógyszertárba, behozza és megmérhetem magam. Mihelyt tudtam benéztem a gyógyszertárba. Arról a mérlegről azt kell tudni hogy orvosdiagnosztikai eszköznek minősül és klinikailag igazolt a működése.

Mikor reggel felálltam a saját mérlegre 22,2%-ot mutatott. Kíváncsian léptem fel a mérlegre. 65,6 kiló a súly, majd a további diagnosztikai mérések következtek. Zsigeri zsírtartalom: optimális. Izomzat arány: extrém magas. És végül a zsírszázalék: 13,5%. MENNYIIII? 13,5%. Ez a gép elromlott, na még egyszer mérjük meg. Ismét 13,5% lett. Zakatoló szívvel hazatekertem. Irány a saját mérlegem 22,3%. Teleraktam egy nejlontáskát cuccokkal, majd újra ráálltam a mérlegre. A zsírszázalék jelentősen megnőtt. Némi számolgatás után sikerült levezetnem, hogy a mérlegem egy becsapás. A statisztika alapján számolgat, az érzékelő csíkok id becsapás, köze nincs a valósághoz. A mérleg szépen kikereste a súly, nem, magasság, életkor alapján a statisztikai adatbázisából az értéket és azt mutatta meg, mérés nem túl sok volt az eredményben csak a súly. Az eltérés a statisztikához a hatalmas induló súlyt cipelő izom okozta, amit a sporttal többé kevésbé sikerült is megtartanom. A nagy fogyásnál a BMI az közelről sem ad olyan pontos képet az állapotról, mint a zsírtartalom.

Így véget ért a több, mint egy éves küzdelem, munka. Felértem a csúcsra! Életemben először elhittem, hogy normális testalkatú vagyok. Nem hogy elhittem, tudtam. Bizonyítékom volt rá.

E N Y É M  A   V I L Á G!

A következő rész címe a „Levezetés” lesz.

Addig is, az erő legyen veletek!