Levezetés

Végre sikerült elérni az álom súlyhatárt és következhetett a levezető szakasz.

A félsz a másfél évi munka után is bennem volt, így a visszatérést a normális kerékvágásba is meg kellett terveznem. Az nem lehetséges, hogy ezt a testalkatot ne tudjam tartani, a visszahízásnak esélyt sem akartam adni.

Így a napi kalóriabevitelt megemeltem az 1000 kalóriáról 1300 kalóriára. Ugyan azt ettem, mint addig, csak többet. Egy hét múlva ismét felálltam a mérlegre, egy kilóval kevesebbet mutatott. Emeltem ismét a kalóriabevitelen újabb 200 kalóriát. Elkezdtem előszedni azokat az ételeket, melyeket a fogyókúra miatt mellőznöm kellett. Furcsa mód nem a szalonna, tejföl, zsíros és cukros ételek birizgálták a fantáziámat, hanem a gabonapelyhek, tejtermékek, fagyi. Saját magamon is meglepődtem, hogy mekkorát fordult az ízlésem.

Három, négy nap múlva kontroll gyanánt ismét felálltam a mérlegre. Újabb fél kiló mínusz. Ennek a fele sem tréfa így azonnal tovább növeltem újabb 200 kalóriával a bevitelt.

A család, és az az ismerősök sokkal korábban mondták, már 80 kilósan is, hogy elég lesz ennyi fogyás. Mikor már hetven kilónál tartottam, szinte temettek. Így szerencsére meg volt a kontroll, hogy nagyon ne essek át a ló túloldalára. Én sem gondoltam volna, hogy az ember mennyire meg tudja szokni a kevés mennyiségeket. Így nap közben szinte rá kellett magamra erőszakolni az ételt. Mindig púpra voltam lakva. Egész nap egyfolytában ettem, maga volt a Kánaán.

Egy hét múlva ismét súlykontrollt tartottam. És ismét összeszedtem fél kiló mínuszt. Úgyhogy megemeltem ismét a bevitelt, immár 2000 kalóriára. Több hús, több zöldség, több gyümölcs, joghurtok, fagyi, néha sütemény, kalács, lekvár és még sok egyéb finomság.

Menet közben az edzéseimet is átalakítottam. Továbbra is reggel éhgyomorra, az anyagcsere felgyorsításának és szinten tartás céljából edzettem minden második nap. Az edzésidő is rövidült valamelyest így rengeteg időm felszabadult.

Már ennyi élelemmel is beértem volna. Álmaimban sem mertem remélni, hogy ennyit ehetek büntetlenül, de még nem volt vége.

A következő heti kontrollon aztán ismét kellemesen csalódtam, megint leugrott 30 deka súly.

Végül további egy hónap alatt belőttem a kalória egyensúlyomat, ami szinte pontosan annyi volt, mint a dietetikai sztenderdek alapján számolt érték. Sőt, egy kicsit meg is haladja. 2450 kalória. Ez 140 százalékkal több energiabevitel, mint amit az elmúlt évben műveltem.

A normális táplálkozás miatt az erőnlétem még tovább fokozódott és sokkal nagyobb teljesítményt tudtam leadni. A mozgás átalakult testsanyargatásból szinten tartássá, testépítéssé.

Akkortájt még mindig megterveztem mit fogok enni és számolgattam továbbra is.

Az étkezésem viszont átalakult. Hét közben főzeléket ettem, eszek, a hétvégén meg azt, amit a család többi tagja. Jellemzően az is valami zöldség alapú étel plusz hús kevésbé zsíros módon és a sütemény is belefér, mértékkel.

Végére értem a másfél éves procedúrának. 62,5 kiló voltam 10,9% zsírtartalommal, máshogy fogalmazva alacsony zsírtartalmú fitnesz sonka.

Következhetett az életfogytig tartó szinten tartás. Na ez elég negatívan hangzik, de nem az.

Ha valaki idáig eljut tudnia kell megállni, figyelni kell a visszajelzéseket. Az ember énképe lassan változik, így könnyen túlzásba lehet vinni a fogyókúrát. Megdöbbentett a családom aggódása, hogy rögeszmémmé vált a fogyókúra és átment a dolog betegségbe. Mondhattam nekik, hogy a visszaállás is tervezett dolog és egyszerűen nem lehet, nem tudok csak úgy egyik napról a másikra visszaállni.

Saját megnyugtatásomra vettem egy Omron BF 511 testösszetétel mérőt, ami annak a nagy testvére, mint amivel legelőször megmértük a zsírtartalmat. Két okból tettem ezt. Az elsődleges az volt, hogy még véletlenül sem akarom olyannyira túlfogyni magam, hogy már káros legyen, a másik ok hogy legyen visszacsatolás, miként tudom tartani hosszú távon a testjellemzőket. Szándékosan nem súlyt, hanem a zsigeri zsírtartalmat, és teljes zsírtartalmat akartam tartani. A súly az mellékes, az egészség a fő mérce, persze azért van némi kapcsolat. Tudtam, hogy kevesebbet fogok mozogni és a felszabaduló időmet mással fogom tölteni. Így törvényszerű, hogy a felépített izom csökkenni fog és a zsír növekedni. Ezt akartam kontroll alatt tartani mindenképpen.

A következő két hónapban kiélveztem, amit elmulasztottam a másfél év alatt. Minden nap ettem kalácsot tejjel, gabonapelyhet, két gombóc jégkrémet, néha öntettel, és estére tejbegrízt. És így sem híztam, mert be volt lőve a napi bevitel arra a 2450 kalóriára. A súlyom 61,9 és 63 kiló között, a teljes testzsír 12,5% körül ingadozott.

Következett a tél, kevesebbet mozogtam, sőt a végén egy időre el is hagytam, mert azt láttam nem hízok. Továbbra is számolgattam a bevitt kalóriákat. Aztán egy kéthetes kontrollmérés után elszörnyülködtem, hogy feljött 1 kiló plusz. Ennek a fele sem tréfa. Következett egy kéthetes 1500-1600 kalóriás etap, amivel visszafogytam 62,5 kilóra. Ez lett a referencia súlyom.

Beleuntam a számolgatásba. A fenntartási szakaszban nem is lehet hosszú távon csinálni, mert akkor már nincs elérendő cél, motiváció. Így gondoltam egy nagyot. Ettem, amikor akartam, azt, amit akartam. A táplálkozásom továbbra is zöldség és fehérje centrikus maradt kevés olajjal, szénhidráttal. A mértéket már ismertem és be tudtam tartani az elveket. És ez a lényeg. Mikor kéthetente felállok a mérlegre, szinte ugyan azt mutatja, hol picit többet, hol kevesebbet. Ha picit többet, akkor pár nap jobban odafigyelek mit eszem és a következő mérésnél már nyoma sincs a többlet súlynak. Egyébként a legjobb kontroll, ha az ember vesz néhány passzentos ruhát. Az fél kiló többletet megmutat és nem hazudik, nem csaphatod be önmagad.

Tavaszra ismét valami elkezdett hiányozni az életemből. Hamar rájöttem, a sikerélmény, a cél és a cél elérésére befektetett munka hiányzott. Így ismét elkezdtem mozogni, futni immár kizárólag a mozgás öröméért. Ez teljesen kitöltötte a hiányzó űrt. Minden második reggel, hacsak nem volt égszakadás éjszaka futni mentem. Pirkadatkor magamtól ébredtem, ébredek. Beveszem a kávémat és a carnitine bogyóimat, fél óra ráhangolódás, majd irány a töltés. 

3,2 km futással kezdtem és három hónap alatt elértem a céltávomat, ami a töltésen a második falu végét jelenti. Oda vissza 9,6 km. Ezt nemrég, másfél hónapja átalakítottam a nap késői kelése miatt, mert munka előtt mindenképp meg akarom csinálni a napi adagot. Jelenleg minden nap 5,6 kilométert futok hajnalban a kutyával. Az egész napot megalapozom ezzel. Azzal a boldog tudattal érek haza, hogy ma is tettem valamit az egészségemért és remélhetően még sokáig nyűhetem családom idegeit. Legalább is mindent megtettem a cél érdekében.

Az erő legyen veletek!