Zárszó

Itt az ideje, hogy pontot tegyek ennek a történetnek a végére. Most van itt a pillanat, hogy úgy tudom befejezni a történetemet, hogy a leírtak teljes összhangban vannak a jelen állapottal és céljaimmal.

A múlt év második felében rengeteg munkám volt. November közepéig még az időjárás engedte, hogy rendszeresen fussak. Később a munka és a sár miatt már nem volt rá lehetőség. Elmúlt Karácsony, az év eleji névnapok, majd a születésnapok és végül Húsvét. Amikor tudtam, futottam, de ezt inkább rendszertelennek neveztem, mint rendszeresnek.

Beköszöntött a jobb idő. Fel akartam venni a kedvenc rövidnadrágom, amit a fogyásom után vettem és elég passzentos volt akkor is. Nem jött fel rám. Egyből fölálltam a mérlegre meggyőződni mennyit híztam.

69,1 kg, zsírszázalék 18,9%. Ez még normál értéktartományban van bőven, de nekem az elmúl másfél évhez képest soknak tűnt. Be kellett bizonyítanom, hogy ez csak egy kis bicsaklás és nem tendencia.

Az agyamba átkapcsolódott egy kapcsoló és indult a spártai kiképzés. 1000 kalória/nap, nincs édesség, nincs nassolás és sport amikor csak tehetem. Átálltam a zsírégetés miatt a kétnaponkénti futásra, és a távot megemeltem 10,2 km-re.

Az étkezési alapelveknél ugyan azt követtem, mint amit korábban leírtam. Egy fontos különbség volt. Tudtam a mértéket. Így semmit sem mértem, hanem fejben számolva sacc per kb határoztam meg az adagokat. Meg sem lepődtem, hogy milyen hamar sikerült átállnom fejben és testileg is a korábban megszokott életmódra.

Célként meghatároztam, hogy ismét el akarom érni a 62,5 kilót. Akkor fejezem be a fogyókúrát, ha három egymás utáni napon a kitűzött súly alatt leszek.

Az elmúlt 6 hét semmiség volt, egy szempillantás alatt eltelt, most már ismét a fenntartási szakaszban vagyok, mindent eszek ismét, de mértékkel.

A futás sem hagytam el. Hetente egyszer 10,2 km-t, háromszor 7,3 km-t futok. A pihenőnapokon némi súlyzózás, hogy a kertben a betonoszlopok ide-oda költöztetése ne okozzon problémát.

Most itt tartok:

  

Végül szeretném bemutatni, milyen szép a futópályám, amikor nincs felázva és a lovasok nem törik fel teljesen a töltés tetejét. A képek reggel 5 körül készültek, akkor szoktunk futni kutyuval.

  

Zárszó gyanánt:

Remélem ti is jól szórakoztatok a történetemen. Akinek szüksége van rá, annak kívánom, hogy a kilóim története adjon annyi muníciót és segítséget, hogy meg tudják élni ezt a csodálatos új életet, amit nekem sikerült elérnem.

Köszönöm a figyelmet.

Sok sikert, egészséget, kitartást és

Az erő legyen veletek!

Timár József

Levezetés

Végre sikerült elérni az álom súlyhatárt és következhetett a levezető szakasz.

A félsz a másfél évi munka után is bennem volt, így a visszatérést a normális kerékvágásba is meg kellett terveznem. Az nem lehetséges, hogy ezt a testalkatot ne tudjam tartani, a visszahízásnak esélyt sem akartam adni.

Így a napi kalóriabevitelt megemeltem az 1000 kalóriáról 1300 kalóriára. Ugyan azt ettem, mint addig, csak többet. Egy hét múlva ismét felálltam a mérlegre, egy kilóval kevesebbet mutatott. Emeltem ismét a kalóriabevitelen újabb 200 kalóriát. Elkezdtem előszedni azokat az ételeket, melyeket a fogyókúra miatt mellőznöm kellett. Furcsa mód nem a szalonna, tejföl, zsíros és cukros ételek birizgálták a fantáziámat, hanem a gabonapelyhek, tejtermékek, fagyi. Saját magamon is meglepődtem, hogy mekkorát fordult az ízlésem.

Három, négy nap múlva kontroll gyanánt ismét felálltam a mérlegre. Újabb fél kiló mínusz. Ennek a fele sem tréfa így azonnal tovább növeltem újabb 200 kalóriával a bevitelt.

A család, és az az ismerősök sokkal korábban mondták, már 80 kilósan is, hogy elég lesz ennyi fogyás. Mikor már hetven kilónál tartottam, szinte temettek. Így szerencsére meg volt a kontroll, hogy nagyon ne essek át a ló túloldalára. Én sem gondoltam volna, hogy az ember mennyire meg tudja szokni a kevés mennyiségeket. Így nap közben szinte rá kellett magamra erőszakolni az ételt. Mindig púpra voltam lakva. Egész nap egyfolytában ettem, maga volt a Kánaán.

Egy hét múlva ismét súlykontrollt tartottam. És ismét összeszedtem fél kiló mínuszt. Úgyhogy megemeltem ismét a bevitelt, immár 2000 kalóriára. Több hús, több zöldség, több gyümölcs, joghurtok, fagyi, néha sütemény, kalács, lekvár és még sok egyéb finomság.

Menet közben az edzéseimet is átalakítottam. Továbbra is reggel éhgyomorra, az anyagcsere felgyorsításának és szinten tartás céljából edzettem minden második nap. Az edzésidő is rövidült valamelyest így rengeteg időm felszabadult.

Már ennyi élelemmel is beértem volna. Álmaimban sem mertem remélni, hogy ennyit ehetek büntetlenül, de még nem volt vége.

A következő heti kontrollon aztán ismét kellemesen csalódtam, megint leugrott 30 deka súly.

Végül további egy hónap alatt belőttem a kalória egyensúlyomat, ami szinte pontosan annyi volt, mint a dietetikai sztenderdek alapján számolt érték. Sőt, egy kicsit meg is haladja. 2450 kalória. Ez 140 százalékkal több energiabevitel, mint amit az elmúlt évben műveltem.

A normális táplálkozás miatt az erőnlétem még tovább fokozódott és sokkal nagyobb teljesítményt tudtam leadni. A mozgás átalakult testsanyargatásból szinten tartássá, testépítéssé.

Akkortájt még mindig megterveztem mit fogok enni és számolgattam továbbra is.

Az étkezésem viszont átalakult. Hét közben főzeléket ettem, eszek, a hétvégén meg azt, amit a család többi tagja. Jellemzően az is valami zöldség alapú étel plusz hús kevésbé zsíros módon és a sütemény is belefér, mértékkel.

Végére értem a másfél éves procedúrának. 62,5 kiló voltam 10,9% zsírtartalommal, máshogy fogalmazva alacsony zsírtartalmú fitnesz sonka.

Következhetett az életfogytig tartó szinten tartás. Na ez elég negatívan hangzik, de nem az.

Ha valaki idáig eljut tudnia kell megállni, figyelni kell a visszajelzéseket. Az ember énképe lassan változik, így könnyen túlzásba lehet vinni a fogyókúrát. Megdöbbentett a családom aggódása, hogy rögeszmémmé vált a fogyókúra és átment a dolog betegségbe. Mondhattam nekik, hogy a visszaállás is tervezett dolog és egyszerűen nem lehet, nem tudok csak úgy egyik napról a másikra visszaállni.

Saját megnyugtatásomra vettem egy Omron BF 511 testösszetétel mérőt, ami annak a nagy testvére, mint amivel legelőször megmértük a zsírtartalmat. Két okból tettem ezt. Az elsődleges az volt, hogy még véletlenül sem akarom olyannyira túlfogyni magam, hogy már káros legyen, a másik ok hogy legyen visszacsatolás, miként tudom tartani hosszú távon a testjellemzőket. Szándékosan nem súlyt, hanem a zsigeri zsírtartalmat, és teljes zsírtartalmat akartam tartani. A súly az mellékes, az egészség a fő mérce, persze azért van némi kapcsolat. Tudtam, hogy kevesebbet fogok mozogni és a felszabaduló időmet mással fogom tölteni. Így törvényszerű, hogy a felépített izom csökkenni fog és a zsír növekedni. Ezt akartam kontroll alatt tartani mindenképpen.

A következő két hónapban kiélveztem, amit elmulasztottam a másfél év alatt. Minden nap ettem kalácsot tejjel, gabonapelyhet, két gombóc jégkrémet, néha öntettel, és estére tejbegrízt. És így sem híztam, mert be volt lőve a napi bevitel arra a 2450 kalóriára. A súlyom 61,9 és 63 kiló között, a teljes testzsír 12,5% körül ingadozott.

Következett a tél, kevesebbet mozogtam, sőt a végén egy időre el is hagytam, mert azt láttam nem hízok. Továbbra is számolgattam a bevitt kalóriákat. Aztán egy kéthetes kontrollmérés után elszörnyülködtem, hogy feljött 1 kiló plusz. Ennek a fele sem tréfa. Következett egy kéthetes 1500-1600 kalóriás etap, amivel visszafogytam 62,5 kilóra. Ez lett a referencia súlyom.

Beleuntam a számolgatásba. A fenntartási szakaszban nem is lehet hosszú távon csinálni, mert akkor már nincs elérendő cél, motiváció. Így gondoltam egy nagyot. Ettem, amikor akartam, azt, amit akartam. A táplálkozásom továbbra is zöldség és fehérje centrikus maradt kevés olajjal, szénhidráttal. A mértéket már ismertem és be tudtam tartani az elveket. És ez a lényeg. Mikor kéthetente felállok a mérlegre, szinte ugyan azt mutatja, hol picit többet, hol kevesebbet. Ha picit többet, akkor pár nap jobban odafigyelek mit eszem és a következő mérésnél már nyoma sincs a többlet súlynak. Egyébként a legjobb kontroll, ha az ember vesz néhány passzentos ruhát. Az fél kiló többletet megmutat és nem hazudik, nem csaphatod be önmagad.

Tavaszra ismét valami elkezdett hiányozni az életemből. Hamar rájöttem, a sikerélmény, a cél és a cél elérésére befektetett munka hiányzott. Így ismét elkezdtem mozogni, futni immár kizárólag a mozgás öröméért. Ez teljesen kitöltötte a hiányzó űrt. Minden második reggel, hacsak nem volt égszakadás éjszaka futni mentem. Pirkadatkor magamtól ébredtem, ébredek. Beveszem a kávémat és a carnitine bogyóimat, fél óra ráhangolódás, majd irány a töltés. 

3,2 km futással kezdtem és három hónap alatt elértem a céltávomat, ami a töltésen a második falu végét jelenti. Oda vissza 9,6 km. Ezt nemrég, másfél hónapja átalakítottam a nap késői kelése miatt, mert munka előtt mindenképp meg akarom csinálni a napi adagot. Jelenleg minden nap 5,6 kilométert futok hajnalban a kutyával. Az egész napot megalapozom ezzel. Azzal a boldog tudattal érek haza, hogy ma is tettem valamit az egészségemért és remélhetően még sokáig nyűhetem családom idegeit. Legalább is mindent megtettem a cél érdekében.

Az erő legyen veletek!

Végjáték

Abban az évben úgy döntöttünk, hogy vándorlós nyaralást csinálunk. Két hétre mentünk. Egy teljes ellátásos wellness hotelben kezdtünk két napot, majd irány egy vendégház a Tisza tónál öt napig végül Szilvásváradon egy „sufniszoba” 3 napig.

Valahogy a teljes ellátásnak nem tudok ellenállni, így az étterem ott is legyőzött, bár azért próbáltam ellenállni. Poroszlón meg volt egy nagyon jó réteses szinte a nyaraló mellett, az is végzetes volt. Szilvásváradon viszont kordában lehetett tartani az evészetet. Napközben szendvicsek, gyümölcs, este grillezgetés, pici szalonnázás.

Az árvíz volt az első míg a második próbatétel Szilvásváradon következett be. Korábban kétszer jártam meg Istállós kőt. Az első alkalommal sem ment könnyen, de a második után a harmincas éveim elején megfogadtam, többet nem fogok próbálkozni a csúccsal. Akkor majdnem beledöglöttem, mire felértem.

Már jóval korábban beizzítottam a kisebbik fiamat, hogy másszuk meg együtt Istállós kőt. Ki akartam próbálni magam, hogy mennyit ér az az edzésmunka, amit elvégeztem. Az egyik reggel, fogtuk magunkat és nekivágtunk az útnak. A falusi vasútállomáson láttuk, hogy a vonat csak másfél óra múlva indul, így gyalog felmentünk a Szalajka forráshoz. Asszonyt lepakoltuk a szendvicsekkel, üdítővel és egy könyvvel a réten és irány a csúcs.

Emlékeztem még a meredek kaptatókra. Biztonság kedvéért magammal vittem a pulzusmérő órámat. Nem éreztem terhelőnek az utat, fiamat kellett figyelnem. Izzadt, mint a ló. Mikor láttam rajta, hogy kivan, megálltunk pihenni. Ő sem hajlandó sportolni, csak az ujját edzi rendszeresen a számítógép billentyűzetén. Pulzusmérőre pillantva nyugtáztam, nem magas a pulzusszámom. Az út gyorsan fogyott. Pár pihenő és fent is voltunk. Hihetetlen volt, hogy mennyit számít a rendszeres testmozgás. Úgy éreztem, hogy lazán még kétszer-háromszor meg tudnám mászni a csúcsot. A maximális pulzusom csak 138 volt az út alatt.

Visszatérve a szabadságról egyből a mérlegre pattantam. Plusz két kiló. Nem sok növekmény, pillanat alatt lemegy. Ez annyira igaz volt, hogy a következő nap mínusz egy kiló, egy hét múlva vissza is jutottam az induló súlyra. Az ember vízháztartása miatt könnyen előfordulhat akár több kilós súlyingadozás is rövid időn belül. A mérleg csak tendenciát mutat és nem is heti hanem inkább két heti, havi szinten szabad figyelembe venni a mérleg eredményét.

Visszatértem a spártai életmódhoz. Ahogy fogytam egyre újabb és ismeretlen területeket fedeztem fel a testemen. :) Vannak bordacsontjaim, amelyek nem csak a röntgenképen látszanak. Enyhe tyúkmellem van. Amikor asszonynak ezt elmondtam fél óráig fetrengett a nevetéstől, majd ő is kitapintotta és újabb fél óra vigalom következett. A fapadon ülés elég megterhelő lett, mert eltűnt a párnázás. Ezen tünetek miatt már a nyaralás előtt próbáltam olyan helyet keresni a környéken, ahol meg tudják mérni a testzsírszázalékomat. Egyre kevésbé tűnt hihetőnek a testsúly mérleg által mért eredmény. Még mindig csak 22,5%-ot mutatott a mérleg, a cél 22% volt. Aztán az egyik nap kinyitottam a falusi hírújságot. Ott olvastam, hogy a következő hét végén falunap lesz, ott lesz vércukor és testzsírszázalék mérés. Így elmentem rá, de sajnos nem hozta el a gyógyszerész a diagnosztikai mérleget. Sikerült megbeszélnem vele, hogy ha bemegyek a következő héten a falusi gyógyszertárba, behozza és megmérhetem magam. Mihelyt tudtam benéztem a gyógyszertárba. Arról a mérlegről azt kell tudni hogy orvosdiagnosztikai eszköznek minősül és klinikailag igazolt a működése.

Mikor reggel felálltam a saját mérlegre 22,2%-ot mutatott. Kíváncsian léptem fel a mérlegre. 65,6 kiló a súly, majd a további diagnosztikai mérések következtek. Zsigeri zsírtartalom: optimális. Izomzat arány: extrém magas. És végül a zsírszázalék: 13,5%. MENNYIIII? 13,5%. Ez a gép elromlott, na még egyszer mérjük meg. Ismét 13,5% lett. Zakatoló szívvel hazatekertem. Irány a saját mérlegem 22,3%. Teleraktam egy nejlontáskát cuccokkal, majd újra ráálltam a mérlegre. A zsírszázalék jelentősen megnőtt. Némi számolgatás után sikerült levezetnem, hogy a mérlegem egy becsapás. A statisztika alapján számolgat, az érzékelő csíkok id becsapás, köze nincs a valósághoz. A mérleg szépen kikereste a súly, nem, magasság, életkor alapján a statisztikai adatbázisából az értéket és azt mutatta meg, mérés nem túl sok volt az eredményben csak a súly. Az eltérés a statisztikához a hatalmas induló súlyt cipelő izom okozta, amit a sporttal többé kevésbé sikerült is megtartanom. A nagy fogyásnál a BMI az közelről sem ad olyan pontos képet az állapotról, mint a zsírtartalom.

Így véget ért a több, mint egy éves küzdelem, munka. Felértem a csúcsra! Életemben először elhittem, hogy normális testalkatú vagyok. Nem hogy elhittem, tudtam. Bizonyítékom volt rá.

E N Y É M  A   V I L Á G!

A következő rész címe a „Levezetés” lesz.

Addig is, az erő legyen veletek!

Látom a fényt az alagút végén - 2. felvonás

Május legvégén egyre növekvő nyugtalansággal figyeltem a híradásokat. Egyfolytában, hatalmas eső esik a Duna németországi vízgyűjtő területén. Egyre több előrejelzés azt mondta, hogy talán az eddigi legnagyobb árhullám fog elérni minket. A Duna projekt munkálatai miatt a környéken jópár helyen meg volt bontva a védőgát.

A falu felbolydult. Így én is, mint sokan mások elmentünk a rendkívüli falugyűlésre. Nem mondtak biztatót. „Zsákok fogják tartani a folyót.” Ez hihetetlennek tűnt, mert a folyón az árnak nyoma sem volt, a Mosoni Duna mélyen a medrében csordogált. Később ez a kijelentés be is igazolódott. A töltésen, ahonnan rálátok a házunkra tényleg a zsákok tartották a vizet. „Pánikra semmi ok, tegyünk meg mindent, amit megtehetünk.” Én is beneveztem erre a hosszú csapatépítő tréningre. A gyűlésről hazatérve a család tájékoztatása után felpakoltuk a padlásra az értékeinket, amit a víz biztos tönkretenne. Elébe akartam menni a dolgoknak, hogy később csak a védekezésre kelljen összpontosítanom.

A következő nap reggelén még a biztonság kedvéért lenyomtam egy egy órás állóképességi edzést a napi rutin kedvéért. Készültem a kemény napra, ezért már reggel bevettem plusz fél adag fehérje turmixot.

Tartottam az előttem álló feladattól, ilyet még soha sem csináltam. Kemény fizikai munka egy napon keresztül. Bírni fogom? Vagy ott „halok” meg a munka kellős közepén? Reménykedtem benne, hogy a háromnegyed éves edzés nem volt hiábavaló. Tízóraira vittem magammal némi gyümölcsöt, fehérjeport és zöldteát. A kora reggeli eligazító után kimentünk a terepre. A feladat homoklapátolás, zsáktartás, zsákcipelés, annak felrakása a teherautó platóra. Hamar kialakultak a munkapárok. Egy ember zsákot fog, tart, majd ha megtöltötték viszi picit arrébb a gyűjtő helyre. A másik persze lapátol. Az elején még nem értettük, hogy miért 3-4 lapát homokot kell rakni a zsákba, mikor van még hely benne bőven. De hát az utasítás az utasítás. Nem mondom, hogy az idő repült volna, de nem is vánszorgott. Másfél óra lapátolás után jópár töltött homokzsák lett. Ez nem is megerőltető.

Majd megérkezett az első utánfutós traktor. Páran felugrottak rá a zsákot elpakolni. Két-három csatárlánc alakult ki. Rutintalanként sikerült az egyikben pont a plató melletti helyet megszereznem. Elindult a futószalag. Zsákot megfog, lendít, fölad, elenged. Mindezt ütemesen, hogy a lendület meg ne törjön. Egymásnak adogatni a zsákot, ameddig el nem jut a kocsihoz. Törpenövésűként (164 cm) a plató minimum mellközépig ért. Volt olyan kocsi is, amelynek a platóját nem lehetett lenyitni, így fej fölé kellett feladni a zsákot. Körülbelül két másodpercenként jött egy zsák. A traktor utánfutóját pár perc alatt megraktuk. Időnként jöttek a beszólások: „Na ez sem tudott számolni!”, „Ki volt ez a bátor?”, „Ettől fog leszakadni a tököd!”. Egyből megértettük, hogy miért 3-4 lapát homok a norma. El is kell tudni vinni a zsákot és a vízügyes szakembert se kell kicsinálni, amikor leforgatja a zsákot. (A zsák elhelyezésének a gátra szintén külön technikája van, hogy megtartsa a vizet, a gát vízálló legyen és a homok se mosódjon ki. Pörgetnie kell a zsákot, úgy kell lehelyezni.)

Az 5-10 perces rakodási etap alatt leizzadtam, mintha vallatnának. Gondoltam királyság van, meg van a reggeli edzés mellé az első erőnléti edzésem is. Ez már döfi. 2 perc pihi, majd épp indultunk volna vissza a lapáttal barátkozni, erre még egy traktor jön. Újra csatárlánc, megint a kitüntetett pozícióba kerültem. Így ismét egy gyors edzés. Majd lapátolás, zsáktartás, zsákhordás, ismét rakodás. Fel a platóra, zsák elhelyezés, csak, hogy tudjam milyen is az a dolog.

A tízóraimat megettem, majd a dél is elkövetkezett. Felpattantam a biciklire, hazamentem ebédelni. Szokásos kaja volt, párolt zöldség, párolt csirkemellel. Ami meg kifőtt a kuktából belőle, az a leves (utánzat). Ebéd után megnéztem a híreket, majd visszamentem a gátra dolgozni. Szinte sötétedésig nyomtam az ipart. Asszony telefonon hazaparancsolt, hogy mára legyen elég már, meg még van némi felpakolni való a padlásra.

Következő reggel felálltam a mérlegre két kiló mínusz egy nap alatt, yessss! És nem volt izomlázam, pedig este azzal dőltem ágyba, hogy reggelre merev hulla leszek. Ennek örömére ha már lúd, legyen kövér, egy gyors intervallum edzés a tréneren még belefért indulás előtt.

A második naptól már nem volt gyülekező, mikor az ember felébredt, ment, mert a víz sem vár. Az első két nap még csak 1000-1200 kalóriát ettem, úgy csináltam végig a napot. A harmadik naptól már elfogadtam némi édességet, szendvicset az asszonyoktól, akik elláttak minket elemózsiával. Már nem voltam annyira buzgó, hogy munka előtt is eddzek.

Megérkezett a víz, a folyó visszafele folyt. A harmadik napon az asszonyt, a kisebbik gyereket és a kutyát bezavartam Győrbe. Gyerek az osztálytársánál aludt, asszony a testvérénél. Így ezt a gondot is letudhattam. Oda mentem dolgozni, ahova ember kellett sürgősen. Győrújfalu, Dunaszeg, Dunaszentpál. Sok jó emberrel megismerkedtem, akinek kemény munkája nélkül a folyó győzött volna. Volt olyan nap is, hogy reggel fél öttől éjjel egyig a gáton voltam. Bírtam, nem tudom hogyan, de végig csináltam a dolgot. A háromnegyed éves kemény edzés, életmód átalakítás meghozta eredményét. Győzelmet arattunk a folyó felett.

A kemény hét eredménye 6 kiló súlyvesztés lett, amiből visszajött 4 kiló egy hét alatt, mert a szervezetem a napon és a kemény munka miatt rengeteg vizet vesztett és később visszapótolta.

Az árhullám után visszatért az élet a normál kerékvágásba. Nyár révén végre eljött a bogyós gyümölcsök ideje majd a paprika, paradicsom szezon. Tízóraira epret, málnát, meggyet ettem, túlnyomórészt a saját kertből frissen betakarítottat. Ebédre lecsót ettem lecsóval, cukkinit cukkinivel. A lecsót is kuktában készítettem olaj nélkül és maximum egy tojás ment rá, hogy összeszedje a kifőtt levet. Minimális kenyeret továbbra is csak a reggelihez fogyasztottam.

Július végére a fogyásom hirtelen hihetetlenül lelassult, pedig mindent úgy csináltam, mint addig. A család már mondta, hogy nem kellene tovább fogyni. Elég lesz már. Az énképem nekem mást sugallt, meg hát a kitűzött cél, hogy a testzsír százalékom 22% alatt legyen még nem értem el. A BMI tekintetében az álomhatárt, a 25-ös BMI indexet már nagyon megközelítettem, a testzsír százalékra a mérleg még 23%-ot mutatott. 66 kilónál jártam, azaz -51,5 kiló a kezdetekhez képest.

Következett a szokásos éves nyári nyaralás, de már nem tartottam tőle. A mértéket már ismertem és, hogy nem edzek két hétig, azt kibírom. Legfeljebb addig is kipihenem magam.

Végül egy kis nézegetni való:

Hajnali fél 5 körül ...

Két menet közt

Ekkora volt:

Hátrafele nézve a házunkat látnám:

Ez a szakasz eddig tartott, jó olvasást!

Az erő legyen veletek!

Látom a fényt az alagút végén – május - július

Mint írtam, a hátamat kímélnem kellett a túledzés miatt. Ezért ráfanyalodtam a szobabiciklire. Szokás szerint az ember mindent megvesz, amit a fogyás érdekében hasznosnak gondol. Én is így voltam ezzel. Miért is ne lett volna a polcon egy szobakerékpár. Így csak le kellett porolnom. Nem volt olyan élvezetes számomra a használata, mint az elliptikus tréneré. Sokkal jobban kidöglesztett, mert csak a lábamat terhelte. Így a gép által mutatott elvégzett munka is sokkal kevesebb volt, mint a tréneres edzésé. A sejhajomat cipóvá ültem az edzés végére. Átkoztam magamat, hogy túledzettem magam a trénerrel. Az egyik délután a családi kutyasétáltatás közben, hogy a kutya kicsit többet mozogjon, gondoltam előre szaladok kicsit. A kutya ilyenkor mint az őrült elkezd ingázni köztem és a család között, így jóval többet mozog. Rá is ráfért a mozgás. Elkezdtem kocogni, majd egy kicsit erőteljesebben futni. Pillanatok alatt hatalmas távolság lett köztem és a család között. Megálltam, hogy behívjam a kutyát, aki örömmel rohant hozzám. Meglepve tapasztaltam, hogy nem is lihegek. Na még egyszer fussunk egyet. Újabb sprint, immár magamat figyelve. Hihetetlen örömhullám töltött el. Futok! Úgy éreztem magamat mint egy lepke ami virágról virágra szálldos könnyedén, kecsesen. Eddig úgy mozogtam, mint egy birodalmi lépegető. A mostani érzés teljesen más volt. Egyszerűen nagyszerű!

El is határoztam magam, hogy a következő nap kimegyek a töltésre futni, ha már trénerezni nem lehet. Így a következő nap neki is cihelődtem, felvettem a trénerhez használt futócipőt és irány a természet. Szép komótosan elkezdtem kocogni, kíváncsi voltam meddig bírom. Elfutottam addig ameddig a kutyát szoktuk sétáltatni. Mi kis körnek hívjuk, ki a töltésen és a másik falu utcáján vissza. Mire hazaértem kapkodtam a levegőt, de nem fáradtam el igazán. Egyből elővettem a gugli térképet és lemértem a távolságot. 3,2 kilométer. Ez hihetetlen. Eddig a fürdőszobáig nem bírtam elszaladni és most egyből 3,2 kilométert egyben lefutottam. Persze ennek a hatalmas távolságnak meg is lett az eredménye. Hiába bicikliztem, trénereztem háromnegyed éve a következő nap enyhe izomlázam volt. A második napon már a leülés is problémásan ment, a harmadik napról nem is beszélek. A futás teljesen más izmokat dolgozott meg, a combom külső felén levő izomcsoportot. Persze az izomláz nem vette el a kedvem és a harmadik nap rádolgoztam. Majd újra és újra. Egy nap futás, egy nap pihenő. Hogy felvegyem a terhelést két hétig ezt a távolságot futottam. A második hét elejére elmúlt az izomláz és a levegőt is sokkal kevésbé kapkodtam, mire hazaértem. Ennyit a mozgásról.

Az egész fogyókúra alatt végig munkált bennem, hogy miként lehet még jobban csinálni. Arra korábban rájöttem, hogy az anyagcsere gyorsítás és a zsírbontás a fogyás kulcsa. Így folyamatosan keresgéltem. Ekkor tájt rátaláltam a chilire, mint anyagcsere gyorsítóra. Amúgy is szeretem az erőset, így ez nem okozott gondot. Elkezdtem a szokásos erős paprikákat venni, nem voltak túl erősek. Aztán az egyik bevásárló felfedezőtúrán találtam habanero chilit. Korábban hallottam róla, gyorsan meg is vettem egy kis dobozzal. Drága volt, de ki kellett próbálnom. A következő reggelen elővettem párat. Az olvastam, hogy brutál erős, de fő a saját tapasztalat. Az első apró tényleg csak körömhegyni darab bekapása után, mintha fölpofoztak volna egy szenes lapáttal. Elkezdett az orrom folyni és a könnyem is kicsordult, aztán elkezdtem csuklani. Na ez kell nekem, ez már biztosan hat! Óvatosan megettem a reggelihez egy, azaz egy darab habanerot (nem sokkal nagyobb, mint egy cseresznyepaprika). A reggeli után a langyos kávét frissen főtt forróságúnak éreztem. Az ebéd után egy órával elkezdett a hasam görcsölni. Irány a mosdó. Negyed óra vajúdás után olyan hasmenésem keveredett, hogy öröm volt nézni. Na azért ez mégsem volt akkora öröm. Szóval, akkor ez az anyagcsere gyorsítás. Mire végeztem copákká izzadtam magam. Soha többet nem eszem habanerot. A szülés sem lehet sokkal fájdalmasabb. A hasi görcsök a mosdó használata után elmúltak. 5 óra alatt áthaladt rajtam a habanero. Másnap reggel ismét megkísértett a paprika. Délután egykor megint pici szenvedés, majd megkönnyebülés. Na ebben is edzettséget kellett elérni. A második hét végére két paprikát ettem meg, a hasmenés, görcsölés nélkül. Aki ki akarja próbálni a habanerot annak azt javaslom: bátran, de csak nagyon óvatosan, mert gyilkos egy szer.

És még valamit találtam a neten való olvasgatás közben, a reggeli éhgyomorra való edzést. Ilyenkor a szervezet szinte azonnal a zsírszövethez nyúl energiáért, mivel nincs feltöltve a szénhidrátraktár és az éjszaka miatt a vércukorszint is alacsonyabb. Hogy ezt meg tudd csinálni, a szervezetet hozzá kell szoktatni ehhez. Jópár hónap rendszeres zsírégető edzésen kell túl lenned, hogy a tested ismerje az érzést és azonnal elindítsa a zsírbontást. Az ilyen módon való edzésnél a hozzászokási szakaszban inkább kisebb intenzítással kezdődjön az edzés és sokkal jobban oda kell figyelni az embernek magára. Egy pici szédülés, hányinger estén azonnal vissza kell venni a tempót vagy le kell állni, hogy a vércukorszint süllyedésből nehogy ájulás legyen a vége.

Nem tudom, hogy leírtam már és lusta vagyok visszaolvasni, inkább megteszem még egyszer. A fehérjepor rendeléseim mellé kaptam ingyenes termékmintákat edzés előtti felpörgető termékekből. Ezek a szerek fokozzák a szervezet energiaellátását, vitalizálnak, segítik a zsírbontást. Kipróbáltam az egyik mintát, egy egy órás tréneres zsírégető edzés előtt. Olyan lazán csináltam végig az egy órát, mint még soha. 15 százalékkal több energiát égettem el, mint az addigi legjobb teljesítményemnél és sokkal kevésbé fáradtam el. Így elkezdtem ezeknek a szereknek is utána nézni. Mindenféle „szart” (bocsánat) nem akartam beszedni, akármilyen hatásos. Így edzések előtt csak carnitine-t szedtem és szedek most is. Úgyhogy minden edzésnap reggel korai kelés, egy bogyó édesgyökér, egy bogyó carnitin, lefojtom egy kávéval. Kivárom a fél órát, hogy hasson és utána irány az edzés. Majd zuhanyzás és csak utána jön a reggeli.

Ezzel a kombinációval a napi 1100 kalória, édesgyökér, chili, zöldtea, carnitin, éhgyomorra való edzés megfogytam májusban a 6 kilót, az azelőtti 3-4 kiló helyett. Ha ezt csináltam volna a legelején, akkor szerintem meg lett volna az első havi fogyásom akár 15 kiló is. Persze ez lehetetlen lett volna, mert a testemnek el kellett jutnia abba az állapotba, hogy végig tudja csinálni.

Nem győzöm elégszer leírni, hogy mindent figyelembe véve a legfontosabb a fokozatosság és hogy ne érezzük az egészet kínzásnak, megszorításnak. És a szervezet se érezze annak, kapjon meg mindent, amire szüksége van.

Elérkezett június eleje, jött az első megmérettetés. Az addig látott legnagyobb árhullám közeledett felénk családomat, otthonomat veszélyeztetve.

Folyt. köv.

Aktualitások

A héten egyik este levezető gyanánt kedvenc gasztro csatornánkat néztük. Ha már nem "zabálhatunk", akkor a szemünk lakjon jól a látvánnyal. Mostanában Jamie előszeretettel teríti meg a fél asztalt salátával, rápakol mindenféle jót és sült húsokat. 

Előző napról maradt grillezett csirkemellem. Gondolkodtam, mit egyek mellé. Benéztem a hűtőbe és találtam egy friss fejes salátát. Az ötlet egyből megfogant. Kirontottam a kertbe felhúztam pár francia retket és szakítottam a bazsalikom bokorról is. Irány a fagyasztó, fél marék zöldborsó megragad, majd be a kuktába és megpároltam 8 perc alatt.

A saját joghurtunkból vételeztem egy decit (100 gramm) + 1 gerezd fokhagyma + pici só + a párolt borsó és összeturmixoltam az egészet. A tetejére meg rászórtam az összevágott bazsalikomot. Ezzel kész lett a mártogatós.

A husit vékonyan felszeleteltem, majd egy csepp olajon felforrósítottam. 

Az egészet elrendeztem egy nagy gyümölcsöstálon. A salátát egy pár csepp citrommal megcsepegtettem és kész is az ebéd. Elő az evőpálcikákat, 2 fénykép után az elkészült ebéd hamar elhalálozott. Mire az evőpálcikával komótosan megettem mindet, tele lettem, mint a déli busz. - Mondás eredete: Meg kell nézni a déli buszt, mikor a falusi asszonyok mennek haza a szombati piacnapról. :) -

Hozzávalók:

• 180 gramm csirke mell
• 400 gramm fejes saláta
• 150 gramm retek
• 100 gramm joghurt (saját)
• 50 gramm fagyasztott zöldborsó
• 5 gramm olaj
• bazsalikom
• egy gerezd fokhagyma
• pár csepp citromlé
• só

A végeredmény:

Tápanyagtartalom:

• Energia: 460 kcal
• Fehérje: 62,7 gramm
• Zsír: 10,5 gramm
• Szénhidrát: 28,4 gramm
• Koleszterin: 117 milligramm
• Élelmi rost: 12,5 gramm

A következő kalácssütéskor ismét alkotnom kellett. A kalács tésztájából lecsíptem vagy 15 dekát, a második kelesztési szakasz után. Kinyújtottam 1-2 milliméter vastagra. Próbáltam négyszögletesre nyújtani. Majd egy evőkanál kakaóport összekevertem némi folyékony édesítőszerrel és pár csepp tejjel. Az állaga a nutellához hasonlított. Majd szilikon spatulával felkentem a kinyújtott tésztára. 

Felgöngyöltem és konyhai ollóval (késsel nem lehet szépen elvágni) centi vastag darabokra vágtam. Majd betettem a fonott kalács mellé,  amivel együtt kelt és sült.

Az eredmény: addig van meg, ameddig a család észre nem veszi, hogy megsült.

Végül mostani vetületem az árnyékvilágra  (Szabolcs kérésére):  

Az erő legyen veletek!

Fasírt másképp

A neten kutakodva láttunk egy ötletet a feleségemmel. Szinte egyből ki kellett próbálni, a következő vasárnapi ebéd fő fogása ez lett és nem csak nekünk, hanem a gyerekeknek is ízlett. A zsír és szénhidrátszegény étkezés a fogyókúra alatt kizárja a frissensült ételeket. Míg egy grillen vagy párolva elkészített csirkecomb 160 kalória, addig ugyan az panírozva és olajban kisütve már 450 kalória körül van. Ez nem fér bele az 1000-1200 kalóriás étrendbe.

Így mind a rántott hús, mind a fasírt tiltólistára került hosszú időre. Aztán rátaláltunk a fantasztikus ötletre, hogy lehet a fasírtot sütőben elkészíteni, hogy egyben is maradjon. Persze az alapanyagok is megreformálásra kerültek.

És majdnem elfelejtettem, de eddig nem ejtettem szót róla. Mióta asszony is mérkőzik a kilóival és velem „tervezteti” a hétvégi ételeket, az adagok tekintetében nem csak úgy főzögetünk, ahogy jól esik, vagy kijön, hanem mint az éttermekben normák vannak. Azt már korábban írtam, hogy zöldségnél 400-600 gramm a norma, húsnál (halnál) 150-200 gramm, gombánál 200-250 gramm a norma személyenként. Ha ennyit főzünk az egyszerre, vagy ebéd és uzsonna közt megosztva elfogy. Jól lakunk ezzel a porcióval, és ha akarnánk sem tudjuk eljátszani a konyhamalacot, hogy nehogy veszendőbe menjen az étel. Mostanában annyit főzünk, amennyit eszünk és nem annyit eszünk, amennyit főzünk. (Persze ez a mondat logikailag bukta, de így hangzik jól és jelentése egyértelmű.)

Hozzávalók 4 személyre:

• 4 db egész csirkecomb (alsó és felső együtt) – kifilézve bőr nélkül maradt belőle 680 gramm csirkecomb filé (170 gramm/fő).
• 1 közepes fej vöröshagyma – 100 gramm
• 3 gerezd fokhagyma
• 200 gramm nagylyukú reszelőn reszelt sárgarépa
• 250 gramm gomba (csiperke)
• 5 gramm olaj
• 40 gramm zabpehely
• 1 db tojás
• pirospaprika, só, bors, őrölt kömény, ízlés szerint

Elkészítés:

A gombát meg kell párolni az olajon (5 gramm olaj az nagyon kevés). Mi tapadásmentes edényt használunk ilyenkor.

Ameddig hűl a gomba, kifilézem a csirkecombokat és ledarálom őket. Szándékosan nem bolti darált sertéshúst használok. Időnként megcsináljuk a receptet bolti, darált, alacsony zsírtartalmú pulykacombbal is. Majd összekeverjük a hozzávalókat, hogy egyenletes masszát kapjunk. Félretesszük 10 percre, hogy a zabpehely felvegye a nedvességet és az ízek összeérjenek.

Majd jön a furfang. Szilikon muffinsütőbe tesszük a masszát és kanalakkal szép kis gombócokká formáljuk. 12 gombóc jött ki a mennyiségből, 6 nagyobb és 6 kisebb. A gyerekek ettek 2 nagyobbat 1 kisebbet, mi asszonnyal fordítva.

Majd mehet be az egész a sütőbe 200 fokra 25-30 percre.

A végeredmény egy gusztusos, ízletes, fehérjedús húsétel. A belecsempészett zöldségek miatt a mennyiség is megfelelő, de az energiatartalom jelentősen csökken a tisztán húsos fasírthoz képest.

Köretként 400-500 gramm (40kcal/100gramm) párolt vagy grillezett zöldséget eszünk hozzá, ami az energia bevitelt 200 kalóriával növeli.

Gondolom kitalálható, hogy melyik tányér a gyereké.

Tápanyagtartalom 1 adagra (3 fasírt):

• Energia tartalom: 350 kcal
• Fehérje: 43 gramm
• Zsír: 12 gramm
• Szénhidrát: 16 gramm
• Koleszterin: 170 milligramm
• Rost: 5 gramm

A receptet elkészítettük eddig csirkemellből, pulyka-, disznócombból és tengeri halból is.

Az erő legyen veletek!